Az esti mese olvasása sok szülőnek nehézséget okoz. Mindenki tudja, érzi belül, hogy ez fontos és jó a gyermeke számára, de gyakran fáradság vagy idő hiány miatt a mese elmarad. Marad a lelkiismeret furdalás. Az ezzel kapcsolatos frusztráció nő, és végül már azon kapjuk magunkat, hogy haragszunk a mesékre. Nincs semmi baj az édesanyákkal és a mesékkel sem. A magunktól elvárt teljesítmények, a külső elvárásoknak való megfelelések a ludasok, amelyek elterelik a figyelmünket a lényegről: az emberi kapcsolatok, az anya gyermek bensőséges kapcsolatának ápolásáról. Ez se ajánlásra, se tanácsra nem megy. Csak saját belső igényünk révén tudjuk a napi rutinba kreatívan beilleszteni. A kisgyermekek számára az idő fogalmát a megszokott napi tevékenységek ritmikus ismétlődése alakítja ki. Kamatostul megtérül, ha sikerül minél nyugodtabb napi rendet kialakítani a gyermek életében. Az esti mese ennek az egyik leglényegesebb eleme, a nap fénypontja, és a napi események feldolgozásnak kulcsa is.
Egy lehetséges “recept” arra, hogyan tudom a bennem lévő akadályt felszabadítani a mese olvasással kapcsolatban. Ne legyen nagy elvárásunk magunkkal szemben, ha fáradtak és kimerültek vagyunk nagyon rövid, pár soros mesét olvassunk, és szorosan bújjunk oda a gyermekünkhöz, csak élvezzük pár percig a belsőséges kapcsolatot. Erre a rövid időre tegyünk le mindent, ne gondolkozzunk a következő feladaton, csak érezzük a gyermek testének melegségét, csendes szuszogását, a saját légzésünk ritmusát és a két légzésritmus összhangba kerülését. Amennyiben sikerül egy pár napig ezt a rítust megtartanunk annak lehetünk tanúja, hogy mint a búvó patak tavasz zápor után, úgy fog a vágyunk is nőni ezen meghitt pillanatok után, mígnem folyammá lesz, s magunk keresünk egyre hosszabb meséket az idilli állapot meghosszabbítására. Azt fogjuk tapasztalni, hogy ez lesz az az időszak, ami számunkra az igazi feltöltődést adhatja, az egész napos feszültség után, valójában a gyermek segítsége által, velünk történik meg a legnagyobb jó.