Manapság igen sok gyermek pösze. Legtöbbször susogó és sziszegő hangokkal gyűlik meg a bajuk, de egyre több az a gyerek, akiknek több mint 10 hangjuk hibás. 3-5 éves kor között élettani pöszeségről beszélünk. Ekkor a gyermek a környezetét figyelve, saját magát javítja. Manapság azonban ez sokaknak nem sikerül. Segítségre van szükségük. Mi lehet ennek az oka? Multikauzális, mint ahogy ezt ma divatos szóval szokták mondani. Nem egy, hanem több tényező vezet a tömeges pöszeséghez. A beszéd a mozgásra épül.
Régebben a gyerekek sokkal többet mozogtak, éppen ezért a beszédterápia lényeges előfeltétele valamilyen célzott mozgásfejlesztési foglalkozáson való részvétel. Másrészt a felgyorsult világunkban a beszéd is felgyorsult, amit nem minden gyermek idegrendszere tud követni. A pöszeség javítása egyre komplexebb kezelést igényel, miközben a hirtelen megnövekedett gyermekszám nem teszi lehetővé a megfelelő ellátást. Régen egy logopédus heti 4-szer 45 percben foglalkozott 1-2 gyermekkel. Ma jó, ha egy gyerekre heti 2-szer 30 perces foglalkozás jut 4-5 fős csoportokban. A szakszolgálatokon, óvodában, iskolában dolgozó kollégák óriási terhelésnek, elvárásnak vannak kitéve. Sok esetben én a „pálya széléről szurkolva” munkájukat segítem, velük együttműködve. A terápia sikere az otthoni rendszeres gyakorláson is múlik. A beszédhang kialakítása a logopédus feladata, azonban az automatizálás a logopédus által megadott gyakorlatokkal, rendszeres otthoni gyakorlással történik. Fontos, hogy az a szülő, aki ilyen terápiára kéri fel a szakembert, ezzel tisztában legyen. Erre sajnos heti 3-4 alkalommal időt kell szakítani, súlyosabb eseteknél többször, hogy a pösze terápiát siker koronázza.