Diszlexia
Mit is lehetne ma írni erról a részképesség gyengeségről, hiszen a ”csapból is az erről való elmélkedés folyik”. Mégis megdöbbentő az a tudatlanság, amit szülők vagy tanítók körében ebben a témakörben nap mint nap tapasztalok. A diszlexia olvasásgyengeség egy viszonyfogalom. Azt jelenti, hogy egy normál intellektusú gyermek az értelmi képességeihez képest igen gyengén olvas. A tanulásban akadályozottak esetében a lassabb fejlődés következtében megmutatkozó olvasási gyengeség nem diszlexia. Mivel a tünetek nagyon hasonlóak, és az olvasás terén tapasztalt sikertelenség nagyon rossz teljesítményeket eredményez, a környezet az ilyen gyerekeket könnyen (bár mindig kimondatlanul) a „hülye” kategóriába helyezi, és akként lesajnálva, türelmetlenül vagy megszégyenítve kezeli. A szülő kétségbe esik, a gyerek pedig elhiszi, hogy vele komoly baj van. A diszlexia nem tragédia, a gyerekkel nincs semmi baj! Ha a környezet maga természetességében kezelné ezt a jelenséget és megfelelni vágyó kis elsős vagy másodikos gyereket minden igyekezetével arról győzné meg, hogy ami most neki nehézséget okoz az nem befolyásolja a sikerességét, akkor egyszerűen ebből az általános iskolákban nem lenne probléma. Mert kérdem én mi a probléma? Egy tárggyal többet kell foglalkozni? A legtöbb gyerek vagy humán vagy reál beállítottságú. A számára nehezebb tárggyal természetesen többet foglalkozik. A terápia során a legfontosabb a lelki sérülés kezelése, a gyűlölet, ami az olvasással kapcsolatban kialakul. Más területen gyorsan működő gyermek ezt a lassúságot nem tudja elfogadni. Haragszik magára, majd az olvasásra projektálja utálatát. Nem tudja elfogadni, hogy ő ilyen. A terápia során nagyon fontos ezt a lelki elakadást kezelni, önelfogadást segíteni, önbecsülést helyreállítani. Amit a sok sikertelenség okozott és ami egy öngerjesztő folyamatot indított el. (Egyébként ugyanezt lehet tapasztalni dadogás esetében is a beszéd félelem szintén ördögi reflexkör kialakulásához vezet.) Ha sikerül ebből az ördögi körből kikerülni sokszor elindul a gyermekben az öngyógyító folyamat. Onnan lehet tudni, hogy ez megindult, ha elkezd szeretni foglalkozni az olvasással. Sőt ő maga talál ki magának ezzel kapcsolatban feladatokat. Innentől kezdve nyert ügyünk van. A terápiának sikeressége biztosított.
Diszgráfia terápia
- Írási nehézség
- Helyesírási probléma
Diszkalkúlia terápia
A számolási gyengeség szerencsére nem annyira gyakori, mint a diszlexia. Viszont az a gyermek, aki ilyen nehézséggel küzd talán még nagyobb stresszt él meg, mint a diszlexiás. A matematika valóban kiváló „agyedző”, de csak annak számára, akinek ehhez van érzéke. Akinek azonban a téri irányérzékelés, absztraháló képesség, analógiás gondolkodás nehéz, az nem számíthat kíméletre általános iskolában. A felmentés persze hozhat enyhülést, de az az önértékelési problémát nem szünteti meg. Véleményem szerint a matematikai tananyag felsőben feleslegesen túlzsúfolt. A gyerekek felső 3%-ára tervezett. Volt egyszer egy diszkalkúliásom, aki év elején nem mutatott soha semmilyen diszkalkúliás tünetet, de ahogy haladtak a tananyagban előre egyre követhetetlenné vált számára a matematikai követelmény. Kiválóan osztott, szorzott, összeadott, kivont ezres számkörben segédeszköz nélkül. De jöttek olyan szöveges feladatok, függvények, matematikai fogalmak, amikor is összeomlott minden korábbi tudása és semmit sem tudott megoldani. Láttam szenvedését, tudtam, hogy mindez értelmetlen, de nem tudtam rajta segíteni. Ugyanis nem volt vele semmi baj. A számolási alapokat tökéletesen el tudta sajátítani. Ennél többet tőle nem lehetett kívánni. Az értelmetlen, számára felesleges túlzsúfolt tananyagot nem tudta megemészteni. Soha nem fogom megérteni, hogy általános iskolában miért kell minden gyereknek azokat a feladatokat megoldani, ami a leendő matekprofesszornak testhezálló, de még egy mérnök apukának is komoly fejtörést okoz.