Semmi másról nem szól csak önmegismerésről a hangokon, emberi beszéden, kommunikáción, szituációs játékokon keresztül. Minden gyermekben benne van a színjátszás iránt való szenvedély. Ösztönösen érzik, hogy a bennük megrekedt érzések, gondolatok, sérelmek, örömök ezen a módon kifejezésre juthatnak. Amelyik gyermek belekóstol ennek a légkörébe, azonnal megérzi ennek gyógyító jellegét, és ösztönösen örökre hívévé válik. Színház értő és értékelő emberré válik, ami egész életében segíteni fogja. Színház szeretete életre szóló oly annyira, hogy gyakran hivatásuknak is választják. Persze többségük „csak” a tiszta, érthető beszédet, jó kommunikációs készséget, magabiztos fellépést, önismeretre való igényt viszik magukkal útravalónak.
