A számolási gyengeség szerencsére nem annyira gyakori, mint a diszlexia. Viszont az a gyermek, aki ilyen nehézséggel küzd talán még nagyobb stresszt él meg, mint a diszlexiás. A matematika valóban kiváló „agyedzö”, de csak annak számára, akinek ehhez van érzéke. Akinek azonban a téri irányérzékelés, absztraháló képesség, analógiás gondolkodás nehéz, az nem számíthat kíméletre általános iskolában. A felmentés persze hozhat enyhülést, de az az önértékelési problémát nem szünteti meg. Véleményem szerint a matematikai tananyag felsőben feleslegesen túlzsúfolt. A gyerekek felső 3%-ára tervezett. Volt egyszer egy diszkalkúliásom, aki év elején nem mutatott soha semmilyen diszkalkúliás tünetet, de ahogy haladtak a tananyagban előre egyre követhetetlenné vált
számára a matematikai követelmény. Kiválóan osztott, szorzott, összeadott, kivont ezres számkörben segédeszköz nélkül. De jöttek olyan szöveges feladatok, függvények, matematikai fogalmak, amikor is összeomlott minden korábbi tudása és semmit sem tudott megoldani. Láttam szenvedését, tudtam, hogy mindez értelmetlen, de nem tudtam rajta segíteni. Ugyanis nem volt vele semmi baj. A számolási alapokat tökéletesen el tudta sajátítani. Ennél többet tőle nem lehetett kívánni. Az értelmetlen, számára felesleges túlzsúfolt tananyagot nem tudta megemészteni. Soha nem fogom megérteni, hogy általános iskolában miért kell minden gyereknek azokat a feladatokat megoldani, ami a leendő matekprofesszornak testhezálló, de még egy mérnök apukának is komoly fejtörést okoz.